Ohigan

Tsuchiya Haruhito: Customs in Japan könyvrészlet

Évente kétszer – az ősök sírjának meglátogatása

Egy évben kétszer van olyan nap, amikor a nappal és az éjszaka hossza megegyezik: tavasszal a tavaszi napéjegyenlőség napja (március 21. körül), ősszel pedig az őszi napéjegyenlőség napja (szeptember 23. körül). Ezek Japánban változó dátumú nemzeti ünnepnapok.
Az e napokat megelőző és követő három-három napból álló, összesen hétnapos időszakot "ohigannak" （お彼岸） nevezik. Ilyenkor szokás meglátogatni az elődök sírját. 🙏
Ez a hagyomány más buddhista kultúrkörökben nem található meg.
Mivel az ohigan időszaka körül jelentősen megváltozik a hőmérséklet, létezik egy ilyen közmondás is:

"A hőség és a hideg is csak az ohiganig tart."
（暑さ寒さも彼岸まで）

Az ohigan elnevezés a buddhista "higan–shigan" （彼岸・此岸） fogalompárból ered. A higan az a paradicsomi világ, amely megszabadult a földi vágyaktól és szenvedélyektől, míg a shigan a szenvedéssel és bizonytalansággal teli jelenlegi, földi világ. Az elhunyt ősök a higan világában élnek.

Mi az az elengedhetetlen "ételáldozat" ?😯

Az ohigan idején felajánlott ételek egyike a félig megtört, gőzölt rizsből készült rizssütemény, amelyet azukibabból vagy más alapanyagból készített édes babkrémmel vonnak be. A tavaszi ohigan idején "botamochinak" （牡丹餅）, az őszi ohigankor pedig "ohaginak" （おはぎ） nevezik.

A régi időkben, amikor a japánok étrendjében kevés édesség szerepelt, ez az évente mindössze kétszer fogyasztható botamochi különleges lakomának számított.
Innen származik a "botamochi leesik a polcról" （棚からぼたもち） közmondás is, amely azt jelenti, hogy valakit mindenféle erőfeszítés nélkül, váratlan szerencse ér.☝️😉

年に2度、先祖の墓参りをする日

昼と夜の長さが同じになる日が年間に2度ある。春の春分の日（3月21日頃）と秋の秋分の日（9月23日頃）で、国民の移動祝日になっている。これらの日を挟んだ前後3日、計7日間が「お彼岸」で、先祖の墓参りをする習慣がある。これはほかの仏教圏にはない。

また、このお彼岸辺りから気温が大きく変化することから、「暑さ寒さも彼岸まで」ということわざもある。

お彼岸という言葉は仏教用語の「彼岸・此岸」から来たもので、煩悩を脱した極楽の世界が彼岸、苦しみと迷いに満ちた現世が此岸。死者である先祖は彼岸に暮らしている。

必須のお供え物アイテムは？

お彼岸に用意するお供えものとしては、蒸し米を半分ついた餅にあずきなどの餡をからめたもの。春の彼岸には「牡丹餅」と呼ばれ、秋の彼岸には「おはぎ」と呼ばれる。甘味の乏しい暮らしをしていた昔の日本人にとって、年に2度しか食べられなかったこの「牡丹餅」は大変なごちそうだった。そこから、苦労せずにおもいがけない幸運が舞い込むという意味の、「棚からぼたもち」ということわざも生まれた。