Sato-san Magyarországon – 7. rész

Sato-san már lassan egy hete tért vissza a sushi országába, de még bőven miről beszámolnia a Magyarországon töltött két hónappal kapcsolatban.

Szeretnél jobban megtanulni japánul? Kattints a jelentkezés gomra!           

Sziasztok NihonGO-sok!🤗

Beszámoló egy EuroCity-vonaton szerzett élményről

Ezúttal néhány olyan dologról szeretnék írni, amellyel kapcsolatban némi elégedetlenséget éreztem.

A vonat, amelyre hiába vártunk

Győr városából Budapestre szerettünk volna eljutni egy EuroCity-vonattal.

10 perc késés...

20 perc késés…

…

25 perc késés…

A késés mértéke fokozatosan egyre nagyobb lett.

30 perc késés…

Aztán hirtelen megváltoztatták a vágányt is.

A későbbre kiírt InterCity eközben menetrend szerint megérkezett és elindult.

Majd 40 perc késés… 

🚆Az ugyanarra a vonatra váró emberek között volt, aki ideges lett, mások pedig már csak hitetlenkedtek az újabb késésről szóló tájékoztatáson. Érdekes volt azonban látni, hogy sokan láthatóan már hozzászoktak ehhez. Valószínűleg mindennapos dolog lehet. De talán nem is arról van szó, hogy megszokták, hanem inkább arról, hogy eleve nem – vagy csak alig – számítanak arra, hogy a vonat pontosan érkezik.🕰

🚆Japán szemmel nézve szerintem meglehetősen ritka, hogy egy késés miatt megváltozzon a vágány. De nem csak a vágányváltozást nehéz megszoknom. Gyakran egészen az utolsó pillanatig nem közlik, melyik vágányra érkezik a vonat, majd amikor a kijelzőn megjelenik az információ, megkezdődik a tömeges népvándorlás. Ráadásul azt sem lehet pontosan tudni, hol áll majd meg a szerelvény, ezért azt sem tudja az ember, hol várakozzon.😥

🚆Miután befut a vonat, kaotikus jelenetek alakulnak ki a peronon, mert mindenki megpróbál eljutni ahhoz a kocsihoz, amelyikbe a helyjegye szól. Gyorsan meg kell állapítani, hová kell felszállni, oda kell sietni, közben pedig még a zsebtolvajokra is figyelni kell – igazi többfeladatos kihívás. Mire mindehhez hozzászokom, talán már magam is magyarrá válok. (nevet)

🚆Japánnal ellentétben Magyarországon a vasúti infrastruktúra és a vonatközlekedés működtetése különválik. Egyszerűbben fogalmazva: a vasúti pályát és a vonatokat különböző társaságok üzemeltetik. Mivel ez az európai szabályozásból következik, ezen nem igazán lehet változtatni. Lehetséges, hogy ezeknek a problémáknak egy része éppen abból adódik, hogy különböző vállalatok felelősek az egyes területekért.🤔

🚆Szintén nem tartom szerencsésnek, hogy a becsületkasszás rendszer miatt a gyakorlatban akkor is fel lehet szállni a vonatra, ha valakinek nincs jegye. (Judit: Itt arra gondol, hogy nálunk nem kapun áthaladós rendszer van, japánul 改札（かいさつ）kaisatsu)🎫

🚆Végül sikerült felszállnom, ezzel azonban még nem értek véget a problémák. Az ülésnél lévő konnektor nem működött. Voltak alacsony kulturáltságú emberek, akik mintha nem ismerték volna a fülhallgató nevű civilizációs vívmányt, és teljes hangerővel néztek videókat. Mások hangosan beszélgettek, megint mások fenyegetően viselkedtek, mintha verekedést akarnának kezdeményezni. Egyetlen nyugodt pillanatom sem volt.😣

🚆Végül az étkezőkocsiba menekültünk, és ez telitalálatnak bizonyult.🎯 Életemben először utazhattam étkezőkocsiban, ahol egy finom kávét is ihattam.😍☕ Az ablakok nagyok voltak, így a tájat is jól lehetett látni.🥰 Japánban már csak néhány vonaton maradtak étkezőkocsik, az én környékemen pedig egyáltalán nincsenek. Így ez az élmény végül valóban jó dolog volt, amely egy kellemetlen helyzetből született. Ha az ember egyszer hozzászokik, valószínűleg már nem tűnik olyan nagy dolognak.

🚆Ez az utazás sok mindenről elgondolkodtatott, többek között a rendszerek közötti különbségekről is. Sajnálom azokat az olvasókat, akik várják az írásaimat, hogy ezúttal negatívabb témáról írtam. Ez azonban szintén része volt annak, amit átéltem, ezért a jó és a rossz oldalakat egyaránt szerettem volna megörökíteni.📝

ECに乗った体験記

今回は、少し感じた不満について。

待てど暮らせど来ない電車

Gyorの街からBudapestまで乗るためにECに乗ろうとした。

10分遅れ

20分遅れ

...

25分遅れ

だんだん遅延が大きくなる

30分遅れ

そしてプラットフォームが急に変わった。

あとから発射する予定のICの方が定刻通り来て出発した。

...40分遅れ

同じ電車を待つ人はイライラしたり、遅延の知らせで呆れる人もいる。

しかし、慣れている人が多いのが面白い。日常茶飯事なのだろう。

もしかしたら慣れているのでは無く、定刻どおりという期待がない（少ない）のかも知れない。

日本の感覚からすると、遅れによりプラットフォームが変わることは珍しいと思う。

私が慣れないのは、プラットフォーム変更だけではない。

電車の到着するプラットフォームが直前まで発表されておらず、掲示板のパタパタから始まる民族大移動。

そして、列車が止まる位置がはっきりとは分からないので、どこで待てばいいかわからない。

列車が到着してから、指定車両に乗るために移動するカオスなプラットフォーム。

どこに乗るのかすぐに見極めて移動し、そしてスリにも気をつけないといけないというマルチタスク。

慣れる時には、ハンガリー人になっているときかもしれない（笑）

日本とは違い、ハンガリーでは上下分離方式を採用している。

簡単に言うと、インフラの線路と、電車は違う会社である。

ヨーロッパのルールなので仕方ない。

これらの問題は別会社による問題なのかもしれない。

そして、信用乗車なので切符を持っていなくても実際に乗れてしまうのが良くない点だ。

やっと乗り込んだ電車だが、問題は終わったわけではなかった。

座席のコンセントは動かなかった。

イヤホンという文明の利器を知らず、爆音で動画を見る垂れ流す民度の低い人、

大声で話す集団、喧嘩を始めようと威嚇する人など、心が休める瞬間がなかった。

結果的に食堂車に逃げたが、これが大正解だった。

初めての食堂車を体験できたし、美味しいコーヒーを飲むことができた。

窓も大きくて景色もよく見ることができた。

日本に食堂車は、一部しか残っていなく、自分の生活圏内にはないので、今回の体験は怪我の功名だ。

慣れてしまえば、大したことではないだろう。

システムの違いなど、様々なことを考えさせられる体験だった。

そして、今回はネガティブな内容だったことは、内容を楽しみにしてくれている人には申し訳ないけれど、これも体験したことなので、良い面も悪い面も記したかった。

Mit gondoltok Sato-san tapasztalatairól, élményeiről kis hazánkban?
Ti utaztatok már büfékocsiban?

Sato-san & Judit & Peti

Képek forrásai

• saját fotók